Kicsit elkapattuk magunkat ezen a csodás Valentin-napon, és mivel találtunk egy képet a szőke Vikiről, egyértelmű volt, hogy verselni fogunk. Vagyis idézni, Juhász Gyulától.
Milyen volt szőkesége, nem tudom már,
De azt tudom, hogy szőkék a mezők,
Ha dús kalásszal jő a sárguló nyár,
S e szőkeségben újra érzem őt.
Milyen volt szeme kékje, nem tudom már,
De ha kinyílnak ősszel az egek,
A szeptemberi bágyadt búcsuzónál
Szeme színére visszarévedek.
Viki mostanra ugyan elhízott, gonosz lett és barna a haja, de most az ártatlan gyermekéveire emlékezem. Jajj, most meg ez a dal jutott eszembe, Ihász Gábortól.
