A műsor elején rettenthetetlen terminátorként bemutatkozó Krisztiánt úgy tűnik, lassan felőrlik az érzelmek. Próbálkozásai Izával egyelőre nem hozzák a kívánt eredményt, ráadásul elkezdenek hiányozni a kinti dolgok, barátok, feltörnek a régi emlékek, nagyon szomorú mindez!
A nánási fiú a betyárbulin sem tudott partihangulatba kerülni, ezért úgy döntött, masszívan inni fog és a tervet sikerült is végrehajtania. Olyannyira, hogy először sírni kezdett - a Titanic zenéje volt a katalizátor, Krisztiánnak ez a film egy szomorú emlékhez kötődik -, Zsolti hiába próbálta vígasztalni, később pedig, amikor egy negyvencentis konyhakéssel a kezében járkált részegen a villában, a lakók szemében őszinte rémületet láttunk és mi is rettegtünk egy kicsit.
A vidám pillanatokat Aurélió aranyköpései jelentették:
Én tudom azt, hogy egy bizonyos mennyiség után én is egyszerűen vállalhatatlan vagyok, mondjuk én pozitív értelemben.
A Zsolt még ezt is poénra veszi, ez Kispesten náluk biztos megszokott, hogy mindenki baltával meg negyvencentis konyhakéssel mászkál a hálószobájában.
Most már magad alatt ásod a fát!
Aztén persze krisztián mindent megbánt, és a következőt tette:
